Szombathelyi Tankerületi Központ négy pedagógusunkat is elismerő oklevélben részesített, melyet mindennapi munkájuk, az idei tanévben elért eredményeik elismeréseként, vagy szakmai pályafutásuk előtti tiszteletből adott át. A Paragvári Utcai Általános Iskola nevelőtestületéből 2026-ban Angyalosyné Krajczár Ildikó, Nagyné Kovács Ildikó, Németh Andrea és Sándorfi Olga tanárnők vehették át elismerő oklevelüket.

Magas színvonalú tanítói tevékenységéért, tanítványai elmúlt években elért kimagasló tanulmányi eredményéért és az azokhoz vezető pedagógiai munka elismeréséül Angyalosyné Krajczár Ildikó tanítónő.

A pedagóguspályáján tanúsított példaértékű tehetséggondozó tevékenységéért és tanítványai kimagasló eredményeiért Nagyné Kovács Ildikó tanárnő.

A 2025/2026-os tanévben tanítványa által elért kimagasló országos versenyeredményéért és az ehhez vezető pedagógiai munka elismeréséül Németh Andrea tanárnő.

Iskolánk 120. tanévében, a zenei tagozat 70., a Kodály kórus 60. jubileumát ünnepelve, a Kodály 60 gála szervezésében, lebonyolításában való pedagógiai tevékenységéért Sándorfi Olga tanárnő, karnagy.

Minden tanév végén fogadást tartunk legkiválóbb tanulóink tiszteletére. Meghívást azok a diákok kapnak, akik tanulmányi versenyeken vagy sportversenyeken, illetve kimagasló művészeti eredményeikben egész évben kitűntek társaik közül. Az igazgatói dicséretek átadása mellett sok tanuló részesült jutalomkönyvben is, hisz ők több országos és megyei versenyen is rangos helyezéseket értek el. A gyerekeken kívül természetesen meghívást kaptak a felkészítő tanárok is, hisz az ő áldozatos munkájuk is elengedhetetlen volt ahhoz, hogy ezek az elismerésre méltó eredmények megszülethessenek. Az oklevelek átadása után azon tanulóink méltatására került sor, akik az igazgatói dicséretük mellé még jutalomkönyvben is részesültek, hisz ők voltak azok, akik számos megyei és országos versenyen is rendkívüli eredményeket értek el. Diákjainkon kívül pedagógusaink is eme napon vehették át elismerő okleveleiket. A Szombathelyi Tankerületi Központ négy pedagógusunkat is elismerő oklevélben részesített, melyet mindennapi munkájukért, az idei tanévben elért eredményeikért, vagy szakmai pályafutásuk előtti tiszteletből érdemeltek ki. Igazgató úr Angyalosyné Krajczár Ildikó, Nagyné Kovács Ildikó, Németh Andrea és Sándorfi Olga tanárnők számára adta át eme elismeréseket. Köszönjük mindenkinek, hogy tovább öregbítették iskolánk jó hírnevét, további sok sikeres tanévet kívánunk! Gratulálunk!

Több mint 1500 km öt nap alatt, közel 20 különböző helyszín megtekintése, egy szálláshely nagy udvarral, sportolási lehetőséggel: ez várt a 7.a és a 7.z osztály azon tanulóira, akik vállalkoztak a „Határtalanul” program keretében a felvidéki utazásra. A Határtalanul! program célja a külhoni magyarság megismerése és a magyar-magyar kapcsolatok építése. A támogatás keretében magyarországi iskolák tanulói (jellemzően a hetedikesek) állami támogatással tanulmányi kirándulásokon vesznek részt a szomszédos országok magyarlakta területein. A két osztály Szlovákiát választotta, a Felvidék megismerése volt a cél. Csak felsorolásként a települések, túrahelyek, ahol a diákjaink jártak: Fülek, Rozsnyó, Ótátrafüred, Késmárk, Betlér, Pelsőc, Krasznahorka, Szepesváralja, Lőcse, Imrikfalva, Kassa; Tarpataki- vízesés, Sztracenai-völgy, Gombaszögi cseppkőbarlang, Szilicei jégbarlang. A szállás volt a biztos pont a sűrű programok között: Várhosszúréten, egy hangulatos családi panzióban ért véget minden nap kétfogásos vacsorával, hogy aztán kiadós reggelivel induljon korán reggel a következő. Hideg ebédet mindenki saját magának csomagolt a reggelire kirakott többféle lehetőséget felhasználva. A képek árulkodnak a programok gazdagságáról, a felvidéki táj szépségéről és a remek hangulatról, ami a fáradtság ellenére végig jellemezte a csoportot.

Az idei tanévben az 1.a osztály sokat tanult az újrafelhasználásról, ezen belül a betétdíjas palackok jelentőségéről a mindennapi környezetvédelemben. Kétségtelen, hogy a megfelelő újrafelhasználási rendszer jelentősen csökkentheti a szeméttelepre kerülő, nagyon lassan lebomló műanyagok, fémek, üveg mennyiségét. Hogy új ismereteinket a valós életben is kamatoztathassuk, a tanév során három alkalommal palackgyűjtési akcióba kezdett az osztály. S hogy a jó cselekedeteknek itt ne érjünk a végére, a palackok, üvegek, és aludobozok árát minden alkalommal jótékonysági célra ajánlottuk fel. Az adventi időszakban a Máltai Szeretetszolgálat számára 19600 Ft értékben, kora tavasszal a Fekete István Állatvédő Egyesületnek 20950 Ft értékben, júniusban pedig a Peter Cerny A Beteg Koraszülött Gyermekek Gyógyításáért Alapítvány javára 31550 Ft értékben gyűjtöttünk és "dobáltunk". Csodálatos eredmény!

Szorgos gyűjtési akcióinkat lezárandó, ellátogathattunk az általunk támogatott Fekete István Állatvédő Egyesület Vízöntő utcai menhelyére. A látogatást megelőzően beszélgettünk a felelős állattartásról, annak szabályairól, arról, hogy vajon miért van olyan sok gazdátlan cica és kutya, és hogy mit kell vállalnia annak, aki kis kedvencet szeretne otthonra. A menhelyen dolgozó Almus néni mindezt még sok igaz történettel egészítette ki az ott élő állatok életéről. Hallottunk Pusziról, a minden zárt helyről kiszökő, hangos kutyahölgyről, Kalán néniről, a látogatókat nem szűnő ugatással üdvözlő idős kutyanéniről, vagy a vadkacsákról, akik korábban a menhelyen lábadoztak. Sok-sok kérdésünk megválaszolása után Almus néni elvezetett bennünket a cicaházba, majd a kölyökkutyákhoz is, így nem maradt ki a programból a sok szeretetre éhes apróság dögönyözése sem. Örömteli élményekkel töltekezve tértünk vissza az iskolához, és sokan megjegyezték, hogy az eddigi legjobb napunk volt ez a Paragváriban!

Elérkezett a hazautazás napja. A hajnali készülődés után útra keltünk. A kora reggeli órákban megálltunk Székelykeresztúron, és kívülről megnéztük a felújított Gyárfás-kúriát, ahol Petőfi Sándor az életének utolsó napjait töltötte. A kertben elkerítve, koszorúkkal díszítve áll "Petőfi körtefája" - a hagyomány szerint a költő a fa alatt ülve pihent, olvasott vagy talán még verset is írt. Majd délnek, Segesvár felé vettük az irányt. Körbesétáltunk a történelmi városrészen, láthattuk az óratornyot. A buszra való felszállás előtt még morfondírozhattunk azon, tényleg a "sárga házban" lakott-e Drakula? A buszon ülve fedeztük fel a távolban a balladából megismert Déva várát. És csak utaztunk és utaztunk, s egyre sűrűbben kérdeztük: hol járunk, mikor érünk Haza?

Péntek délelőtt tovább folytattuk utunkat, és a változatos csíki tájban haladva jutottunk el Csíkszépvízre, ahol a Székely Határőr Emlékközpontot ismertük meg. A "szép víz" kifejezést Szent László királyhoz kötik a székelyek: A legenda szerint a lovagkirály a Pogány-havas oldalában járt, és egy forrásból itatta meg a lovát, miközben így szólt: „Igyál lovam, mert ez szép víz”. A magyarázat megadja a választ: a "szép" szó régen JÓT jelentett: jó minőségű víz van a területen, ezért érdemes letelepedni akár. A Határőr Emlékházban teljes történelmi áttekintést kaphattunk arról, hogy milyen módon teljesítette a székely nép a rá bízott feladatot, a határok őrzését a honfoglalástól egészen a világháborúkig. Milyen jogokat, kiváltságokat kaptak ezért az emberpróbáló feladatért cserébe, és milyen problémákkal kellett szembenézniük. A nap hátralévő részét Csíksomlyón töltöttük. Először megcsodálhattuk a két tornyú barokk kegytemplomot és a benne lévő híres Mária szobrot, amelynek gyógyító erőt tulajdonítanak. Végül felsétáltunk az ég alatt elhelyezkedő búcsújáróterületre, majd elénekeltük a magyar és a székely himnuszt. Útközben megálltunk egy hidegvízű, ásványi anyagban gazdag forrásnál. Késő délutánra kisütött a nap is, mi pedig a szállásunk felé vettük az irányt.

Pénteken hajnalban esőre ébredtünk. Az utazás alatt is szemerkélt, a gyönyörűen zöldellő erdők felett pára és szürke felhők gomolyogtak. Először a csíkszeredai Mikó-várba mentünk. A buszról leszállva a kis parkban Petőfi Sándor szobra "köszöntött" minket. A vár épületében kapott helyet a Csíki Székely Múzeum, ahol mindenre kiterjedően bemutatják a terület természetvilágát (földtörténeti kialakulás, mai geológiai adottságok, növény- és állatvilág) és a város történetét is (az emberek mindennapi élete és élettere; hagyományos szakmák, eszközök, népviselet). Márton Ernő, helyi idegenvezető most is sok apró részletről mesélt nekünk, hogy igazán érdekessé tegye a látottakat.

Csütörtökön délelőtt a Madarasi-Hargitán túráztunk, miután traktorral értük el a hegytetőt. Délután pedig lovasszekérre ültünk, és azzal fedeztük fel a környéket. Már a szállásunk védett terében voltunk, amikor medveriasztási üzenetet kaptunk a telefonunkra. Szerencsére Székelyudvarhely túlsó felére vonatkozott a riasztás. Este pedig többen figyelemmel kísérték a világbajnokság nyitómeccsét.

Szerdán sok időt töltöttünk a természetben. Először Zeteváraljára utaztunk, és megtekintettük a völgyzáró gátat és a víztározót. Új idegenvezetőnk, Ernő bácsi részletesen elmagyarázta a létrehozásának a folyamatát. Majd égbenyúló hegyvonulatok közt utazva értünk a Békás-szoroshoz. Egy rövid szakaszt sétálva tettünk meg csodálva a sziklaképződményeket és a víz formáló erejét. Aztán a Gyilkos-tóval ismerkedtünk meg: a tó partján töltöttünk egy kis időt, miközben meghallgattunk egy mondát, amely egy mátkapár szomorú történetét mesélte el. Sétáltunk, csodáltuk a természetet, megettük az útra kapott elemózsiánkat és indultunk is tovább. Délután Székelyudvarhely történelmi belvárosát fedeztük fel: 3-5 fős csoportokban kerestük a város meghatározott pontjait, és erről bizonyítékokat gyűjtöttünk. Mivel egész napunk során magas hegyek között kanyargó utakon haladtunk, már nagyon vártuk az esti hazaérkezést és a pihenőidőt.

A keddi napon először a tordai sóbányába látogattunk el: különleges élmény volt, hiszen nemcsak a régi bányászati eszközöket tekinthettük meg, hanem a mindenhová lerakódott sót is megkóstolhattuk. Ezután találkoztunk Felsőfalván a gyermekotthon lakóival. Megható pillanatok voltak. Ők is készültek a fogadásunkra: verset mondtak és táncoltak. A 7.b osztály közössége pedig nemcsak ajándékkal és finomságokkal örvendeztette meg a gyerekeket, hanem egy kis műsort is előadott. A találkozó végén már ölelésekkel búcsúztunk. Folytattuk utunkat: érdekességképpen megnéztük egy sóvágómester show-műsorát. Aztán végigsétáltunk a híres korondi kézműves kirakodóvásár utcájában. Hosszú napunkat Farkaslakán zártuk, ahol megemlékeztünk Tamási Áronról. Végül várt minket a szállásunk, a vacsora és a pihenés.